Berettyóújfalu történetét tekintve a dualizmus több mint ötvenéves korszaka kiemelkedő időszaknak számított. Ezekben az évtizedekben a település jelentős fejlődésen ment keresztül, előnyös természeti fekvésére építve elsősorban kereskedelme, arculata és szellemi életének megerősödése emelte a korszak derekára regionális központtá. Ezt az folyamatot, megnevezve egyúttal a korszak legfontosabb célkitűzését, joggal nevezik Berettyóújfaluban a „városiasodás” éveinek.

Az 1871-es településrendezési törvény Berettyóújfalut mezővárosi státuszból nagyközséggé sorolta át, ami elsősorban a városi kinevezésre számító helyi vezető- és értelmiségi réteg köreiben keltett csalódást. Ez a kisebb pofon ugyanakkor nem változtatott a település jövőbeli irányvonalán, amit a sárréti térség vezető szerepében láttak kibontakozni. A település súlyának, befolyásának növelését elsősorban közhivatalok és intézmények Berettyóújfaluba való helyezésén keresztül kívánták megvalósítani.

1875-ben már emeletes városháza, járásbíróság és adóhivatal is működik a községben. 1883-tól a járásbíróságot telekkönyvi hatósági jogkörrel ruházzák fel, szintén ettől az évtől kezdve a főszolgabíró és a csendbiztos is Berettyóújfaluba helyezi át székhelyét. Egy évvel később a vármegyei közigazgatás átszervezésének eredményeként Bihar új 13 járása között a „Berettyóújfalui járás” központjaként találjuk a települést. A berettyóújfalui hetivásároknak már évekkel a kiegyezés előtt is súlyponti szerepük volt a térségben, ami a korszak végére a közigazgatás mellett gazdasági szempontból is járásközponttá emelte a nagyközséget. A pénzintézetek közül az 1870-ben alapított Sárréti Takarékpénztár és Sárréti Népbank tartotta fiókját a településen. Az 1870-es évektől a szellemi élet is felpezsdült, 1874-től indult útjára a Bihar megyei Községi Értesítő, névváltoztatása után 1875-től pedig a Sárrét című újság, mely kisebb-nagyobb szünetek és névmódosítások kíséretében egészen 1918-ig tájékoztatta a régió lakosságát a közéletről.