Berettyóújfalu a 20. század folyamán igazi kulturális központtá vált, ennek köszönhetően, távoli tájak művészei találtak itt részint átmeneti, részint állandó otthonra. Bényi Árpád a gyermekvárosi munkája kapcsán került a településre, ahol rajztanárként és rajzszakkör-vezetőként fiatalok százaival ismertette meg a képzőművészet szerteágazó világát, miközben maga is termékenyen alkotott. Színhasználata sajátos védjegyet kölcsönöz képeinek, melyekben egyszerre érhető tetten a feszültség és a harmónia. Kárpáti Gusztáv festőművészt az 1970-es években sodorta az élet Berettyóújfaluba, és az absztrakt festészet képviselőjeként ismerték pályatársai. Tájképei főként az Alföld jellegzetességein keresztül fejezik ki készítője örömét, bánatát, érzelmeit. Kárpáti tanítványa volt a Nagyváradon született Soltész Kálmánné Szathmári Erzsébet, aki a magyar történelem egyik legtragikusabb időszakában, a II. világháború után került Berettyó-parti helységünkbe és előszeretettel vitte vászonra az őt körülvevő táj szépségét.