Az 1960-as évek második felében kezdődő országos méretű iparosítás Berettyóújfalu életében is komoly fordulatot eredményezett. Az évtized végén meginduló befektetéseknek köszönhetően a település az elkövetkező években története legnagyobb és leggyorsabb ipari növekedésén ment keresztül. A legnagyobb beruházások közé tartozott az Elzett Gyár első részlegének átadása, mely az elkövetkező években további üzemrészekkel bővült. Megtörtént a Füszért, a Ruhagyár és a Tejporgyár üzemeinek jelentős bővítése, valamint a Malom 1000 vagonos gabonatárolójának megépítése. Elindult a Sütőüzem, valamint a Borsodi Sörgyár lerakatának berettyóújfalui működése. A Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat megépítette 400m²-es áruházát, a helybeli Áfész pedig nagyméretű terjeszkedésen ment keresztül. Felépültek a KPM útmesteri, a Víz-és Csatornamű és a Titász telephelyei, valamint egy új üzemanyag-töltőállomás. Az infrastrukturális beruházások is jelentős munkaerőt vonzottak a településre, ezekben az években ment végbe többek között a szennyvízhálózat kiépítése, a víz-és villanyhálózat bővítése, egy 100 férőhelyes óvoda, a Morotva lakótelep felépítése, valamint számos út- és járdaszakasz kiépítése. Az ipari modernizációnak köszönhetően a település népessége az országos átlagot is meghaladva ugrásszerűen növekedett: Berettyóújfalu népessége 1971-ben 14000, 1980-ban már 16500 főre gyarapodott. A munkavállalók nagy része – majdnem 5000 fő – ekkor már az ipar és a jelentős mértékben erre épülő szolgáltatószektorban dolgoztak. Az iparosodás bő másfél évtizede egy rendkívül prosperáló, a 20. század második felének sikerfejezeteként vonult be városunk történetébe. Ez a nagyjából tizenöt éves dinamikus gazdasági és infrastrukturális innováció időszaka döntő mértékben járult hozzá Berettyóújfalu várossá való felminősítéséhez.