Az új élet kezdetéhez, a születéshez, az újszülötthöz számtalan szokás, hiedelem kapcsolódott.

A második világháború végéig a szülés legtöbbször az anya otthonában történt. A szülés levezetője a bábaasszony volt. Az anya a szülés után 6 hétig gyermekágyat feküdt. Ez idő alatt a komaasszonyok, rokonok, szomszédok, ismerősök látták el főtt étellel. Ebédre tyúkhúslevest, paprikás csirkét, rántott csirkét vagy rántott húst vittek krumplival, rizzsel, mártással, uzsonnára madártejet, tejberizst, süteményeket kapott a gyermekágyas asszony. Ezt a szokást komatál-vitelnek nevezték.

A csecsemő bölcsőben feküdt, párnába pólyálva. Pólyája alá tojást dugtak, hogy egészséges, kerekded legyen, mint a tojás. Az anya feje alá, lábához és a gyermek bölcsőjébe kést, villát, fokhagymakoszorút tettek, a karjára piros szalagot kötöttek rontás ellen. De megvédhették a csecsemőt a rontástól kakukkfűvel, az apja gatyájával, gatyamadzaggal, kifordított ruhával is. A házban egész éjjel égett a mécses vagy a lámpa, nehogy bemenjen a szobába az ártó szándékú boszorkány.

Állásra kis, kerek lyukú székben, az ún. állókában, járásra kézfogással vagy a kerekes járókával tanították a gyermeket.