A római császárkor időszakában (1-4. század) az Alföldet a keletről érkező iráni eredetű szarmata (jazig) törzsek népesítették be, majd a hunok tartották irányításuk alatt a területet, végül Attila halála után korábbi szövetségeseik, a gepidák. Ennek a korszaknak az emléke az országosan is egyedülálló leletnek számító herpályi pajzsdudor. Az eredetileg a fapajzs közepére kívülről ráerősített, aranyozott ezüstlemezzel borított bronz pajzsdudor felületét domborítással készített, mitikus állatalakok díszítik.

Ugyancsak egyedülálló a térségben az a közel 200 síros gepida temető és a hozzá tartozó falu, amelyet Berettyóújfalu és Szentpéterszeg között félúton, a Papp-zug és Somota-dűlő nevű határrészeken tártak fel. A kirabolt sírokban csak kevés fegyver, a viselet elemei és a halottnak útravalóul adott élelem edényei maradtak meg. A temető középső részébe beásott tucatnyi avar sír arról árulkodik, hogy a gepidákat 568-ban legyőző ázsiai népcsoport tagjai is ugyanitt élhettek és temetkeztek.

Egy kelet felől érkező újabb nagyobb avar betelepülési hullámhoz köthető annak a népességnek a faluhelye és temetője, melyet a várostól délre, a Nagy-Bócs-dűlőben tártak fel. A lelőhelyen 42 avar kori temetkezés került elő a 7-8, illetve a 8-9. századból: egy kisebb közösség viszonylag hosszabb ideig használt családi temetője lehetett. A hozzá tartozó falut majd félszáz egykori veremház, gödör és kút, illetve szokatlanul sok árok alkotta.

A honfoglalás korából (895-től a 10. századig) magányos sírok és kis sírszámú temetők ismertek a környéken. A három magányos temetkezés mindegyike férfi, akiket veretes övükkel és lószerszámaikkal temettek el. A Nagy-Bócs-dűlőn eltemetett férfi mellett ott volt tarsolya, nyílvesszőkkel teli tegeze és íja, és a mellé helyezett, részlegesen eltemetett hátaslova is. 10-11. századi köznépi temetőt Bakonszeg Kovácsi-puszta nevű határából ismerünk, melynek halottjait kéttagú csüngők, hajkarikák, nyakperecek és egyszerű bronz ékszerek ékesítették.