Berettyóújfalu Árpád-kori történetét – ahogy a Magyar Királyságét is – az apró települések sűrű hálózata jellemezte. A Berettyó folyó két partján, pár kilométeres távolságban egymástól csupán tucatnyi telekből álló falvakat találhatunk, amelyek laza szomszédi viszonyban életek. Berettyóújfalu – és az 1970-ben vele egyesített Berettyószentmárton – mai közigazgatási területén, vagy ahhoz szorosan kapcsolódva, mintegy tucatnyi elődtelepülést említhetünk meg. A Berettyó két partján számolatlanul bukkannak fel a mára már a feledés homályába vesző falvak. Az északi parton Újfalu, Herpály, Szentdemeter, Szentkozmadamján, Kengyel, Palocsa, Andaháza, Mácsó és Inke tűnik fel a szemünk előtt, amelyek rövidebb-hosszabb ideig léteztek a 11–14. század időszakában. A folyó déli partján Bolcs, Szentmárton, Újlak és egy kicsivel arrébb Nyék és Szomajom neve kerül elő a régi térképeket és oklevelek böngészve. Az északi parton Herpály, a déli parton Bolcs volt a kiemelkedő, vezető szerepet betöltő falu, birtok. Az előbbi köré egy uradalmat is szerveztek a környék urai, Bolcs pedig a 15. század végéig jelentős szerepet töltött be a térség kereskedelmében, köszönhetően annak, hogy a folyón átívelő hidak ehhez a településhez tartoztak. Mátyás király még vásártartási jogot is adományozott Bolcsnak, de a fejlődésben megrekedő birtok – Herpállyal együtt – eltűnt a történelem süllyesztőjében és később mint Újfalu és Szentmárton határába beolvadó földterületként éltek tovább, amiről már csak a határnevek árulkodnak az utókornak.

Az Árpád-korban itt élő emberek – a tekintélyes területet elfoglaló vízjárás miatt – azokat a szárazon maradt földdarabokat – fokokat – tudták rendszeresen művelni, amelyeket fekvésük, termékenységük és művelhetőségi feltételeik engedtek. A vizek által gyakrabban járt területeket használták legelőnek, illetve kaszálónak. A korabeli falvak inkább lazán csoportosuló, könnyűszerkezetű házakból álló lakhelyeket takartak, amelyeket akár egyik percről a másikra hátra lehetett hagyni, majd a vész, csapás elmúltával újratelepíteni, vagy egy kicsit arrébb egy friss települést életre hívni.