Tovább
Vissza
Vissza a főoldalra
Tardy György (1862 – 1949) berettyóújfalui földbirtokos saját kezűleg faragta ezeket a bútorokat, melyek a Bihari Múzeum gyűjteményében megtekinthetők és egykor a tulajdonos ebédlőjét díszítették.
Móricz Pál 1826-ban született a Máramaros vármegyei Taracközben. Házasság útján került Berettyóújfaluba, majd 1861-ben a Sárréti járás szolgabírája lett. Később Bihar vármegye főjegyzőként, 1869-től több cikluson keresztül országgyűlési képviselőként tevékenykedett. Annak ellenére, hogy a berettyóújfalui mandátumot soha nem szerezte meg, sokat tett a község fejlődéséért.
Nyíri István 1845-ben született Berekböszörményben. Miután megszerezte a gépészmérnöki oklevelét, 1869-ben a Műegyetem tanársegédévé nevezték ki. Ezt követően a MÁV-nál helyezkedett el, majd 1879-ben Berettyóújfaluban alapította meg motoros malmát.
Régiekből Újfalu
Berettyóújfalu a 20. század első éveiben egy jelentős fejlődésen keresztülment, városiasodó település képét festette. Ez a tendencia mindenekelőtt a népességszám-gyarapodásban érhető tetten: a nagyközség lakossága a korszak kezdetén 5000 fő volt, ami 1913-ra megduplázódott. A közintézmények létesítése, a gazdaság és sajtó fellendülése a szellemi és kulturális élet kialakulását is felgyorsította, ami elsősorban társadalmi szervezetek megalakulásában mutatkozott meg. A társadalom széles rétegét képviselő szervezetek és egyletek közül a legjelentősebbnek a Sárréti Jótékony Nőegylet, az Izraelita Jótékony Nőegylet, a Polgári Kör, a Sárréti Népdalkör, a Tűzoltó Egylet és az 1911-ben Berettyóújfalu fogorvosa, a sportklubok alakításában jeleskedő Kiss Antal irányításával alapított sportegyesület, a BUSE (Berettyóújfalui Sport Egylet) számítottak. A lakosságszám növekedésével az oktatási intézmények száma is párhuzamosan emelkedett. 1914-ben a nagyközség egy kisdedóvóval, kilenc református, egy katolikus és egy izraelita népiskolával, egy iparostanonc és-egy gazdasági népiskolával, valamint egy polgári fiúiskolával rendelkezett, ami Bihari és országos tekintetben is jó eredménynek számított. A 20. század első éveiben az orvosi létszám is növekedett, 1908-ban két községi orvos, egy magánorvos és egy fogász szolgált a településen. A kor legsúlyosabb népbetegségének számító tüdőkór elleni védekezés jegyében 1913. december 1-jén átadták a Sárréti Tüdővész Ellen Védekező Egyesület berettyóújfalui gondozóintézetét, mely a település első államilag szervezett egészségügyi intézménye volt. A közigazgatásban való utolsó jelentős innovációs lépést a régi utcanevek 1901-ben történő lecserélése jelentette. A település értelmisége szívügyének tekintette a gyűjtőnevekként funkcionáló, utcák helyett utcarendszereket jelölő régi nevek helyett új utcanevek bevezetését, mint egy modern település alapvető jellemzőjét. Berettyóújfalu fejlődését az 1914-ben kitört I. világháború szakította félbe. Nem kérdés, a nagyközség életében a korszak bő négy évtizede sikertörténetnek számít, a róla elnevezett járásban Berettyóújfalu valódi központtá formálódott.