A méhészkedés a Honfoglalás óta az egyik legősibb tevékenység, az állattenyésztés és a növénytermesztés mellett. Az első írásos emlékek már a Tihanyi apátság alapítólevelében is fellelhetőek.

A méhészkedés legkorábbi formája a kasos méhészkedés, amellyel évezredekig foglalkoztak. A kasok nagy előnye, hogy olcsó volt az előállítása, szalmából, gyékényből és vesszőből készült. Hátránya azonban, hogy a családot nehezen lehetett megvédeni, illetve kevés mézet lehetett így előállítani. Napjainkban a méhészkedés ezen ága hanyatlóban van, helyét a kaptáras méhészkedés vette át.

A kaptár a méhész egyik legfontosabb, de legdrágább felszerelése. A kaptárnak több fajtája is van, minden méhész a saját igényeinek megfelelően választja ki, a számára megfelelőt. Nem mindegy ugyanis, hogy a méhész méztermelésre vagy méheladásra rendezkedik be.

Minden kaptár egy-egy méh családot lát el. Ennek súlya normál állapotban körülbelül 20 kg, de nyáron, akár a 100 kg-ot is elérheti. A családok háromtagúak: az anyaméh, a munkások és a herék. A kaptáron belül egy anya található, akinek a fő feladata a szaporodás, élettartama várhatóan 2–3 év. A méhészek az anyát a kikelés évének megfelelően, a hátán egy színes pöttyel megjelölik. A munkások feladata összetett, a gyűjtést, a lép építését végzik, továbbá takarítanak, szellőztetnek és védik a kaptárt a betolakodóktól. A herék kizárólag a szaporodás folyamatában vesznek részt, a család egyéb munkájában nem.

Mint már említettük tehát a méhek, azon belül is a dolgozók egyik feladata a virágpor és a nektár begyűjtése, amelyből a méz készül. A méh a szervezetében alakítja át ezeket a hozzávalókat mézzé. Ehhez egy speciális enzimet használ, amelyet emésztőnedvekkel kever össze az úgynevezett mézgyomorban. Hazaérve a méhek ezt a speciálisan összekevert híg folyadékot a lépek sejtjeibe töltik. Végül szárnyuk lebegtetésével segítik elő a folyadék besűrűsödését, víztartalmának lecsökkenését.

A házi méhekre sok veszély leselkedik, helyzetük csak a méhésztől függ. Problémát okoznak az ellenséges rovarok, mint a darazsak és az atkák, továbbá a különböző vegyszerek és betegségek. A méhek maguk is próbálkoznak védekezni, fegyverük a propolisz, amely tisztítja a levegőt a kaptárban, továbbá véd a betolakodók és a baktériumok ellen.

A mézet korábban élelmiszerként használták, illetve a népi gyógyászatban volt nagy szerepe. Mára már sokoldalúvá vált a felhasználhatósága: az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és a kozmetikai cégek is használják. Ennek fényében fontos a méhek védelme, amiért mi magunk is sokat tehetünk, nyírjuk ritkábban a füvet és ültessünk méhbarát virágokat, mint a selyemfű, körömvirág, mézvirág vagy a díszmák.