Gyógynövénynek nevezünk minden olyan növényt, amelynek gyógyászati célú felhasználását valamilyen hivatalos forrás engedélyezi.

Ezen növények jótékony hatásait már az ősi kultúrákban is ismerték és tudatosan termesztették. Magyarországon az 1915-ben alapított Gyógynövénykísérleti Állomás kezdte meg a vadontermő gyógynövények gyűjtését és termesztését. Munkájukat később a Gyógynövénykutató Intézet és Herbária Központ vette át.

A gyógynövények termesztése és gyűjtése komoly szakértelmet kíván, hiszen ismerni kell a növények tulajdonságait, hogyan kell leszedni, tárolni és szárítani, úgy, hogy azok később felhasználhatóak legyenek. Gyűjteni csak egészséges, tiszta és féregmentes növényeket szabad, napsütéses és száraz időben. Érdemes kerülni a forgalmas utakat, vasutakat, legelőket és műtrágyázott szántóföldeket. Műanyag zacskóban nem érdemes tárolni a leszedett növényeket, másképp befüllednek és a szárítást követően megfeketednek. Célszerű inkább papírdobozban, vesszőből készült kosárban, papírzacskóban vagy hálóban tárolni. Csak a teljesen száraz növényeket csomagoljuk el, védjük a nedvességtől, a fénytől és a fémekkel való érintkezéstől.

A gyógynövények manapság reneszánszukat élik, nem véletlenül. A régi népi gyógyászatban igen széles körben használták a különböző betegségek kezelésére, ez a tudatos és természetközeli magatartás pedig napjainkban is jellemző. A fájdalomcsillapítástól, az emésztési problémákon át, a vérzéscsillapításig mindenre használtak gyógynövényeket. Mindezek mellett rengeteg vitamint is tartalmaznak, többek között A, B, C és E vitamint.

Korábban a népi gyógyászatban volt igen jelentős szerepe a gyógynövényeknek, napjainkban jóval szélesebb körben zajlik a felhasználásuk. A gyógyszeriparon túl az élelmiszeripar, a kozmetikai ipar, a bőripar, valamint a dohányipar is hasznosít gyógynövényeket. Emellett jelentős szerepet kap az állatorvoslás területén is.