Az 1914–1918 között lezajló nagy háborúban Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchia társországaként a központi hatalmak oldalán, Németország és Törökország szövetségeseként vett részt. A szembenálló antanthatalmakat Nagy-Britannia, Franciaország és az Orosz birodalom tömörítette. A mindkét fél által biztosra vett villámháborús stratégia kudarca után a – történelem folyamán először – egy elhúzódó állóháború alakult ki. Magyarország ebben a világégésben katonai-gazdasági súlyához viszonyítva erőn felül vette ki a részét: a háború négy éve alatt több mint 3 millió katona járta meg a szerb, a galíciai és a román frontot, valamint az Isonzót. 1918 őszére a központi országok gazdasága nem bírta tovább tartani a lépést az antant hadigépezetével szemben, az októberben elszenvedett döntő katonai vereségek után, mind a magyar hadsereg, mind a Monarchia állama bomlásnak indul. A november 3-án Padovában megkötött fegyverszüneti megállapodást egy gyakorlatilag már nem létező Osztrák-Magyar Monarchia írta alá.

Az első világháború befejeztével Magyarország egy majdnem két évig tartó, zűrzavaros és kaotikus belpolitikai időszakba sodródott, aminek a Horhty-rendszer megszilárdulása vetett véget. A világháborús vereség utolsó, és egyben legsúlyosabb következménye az 1920. június 4-én, a Versailles-i királyi palota Grand Trianon kastélyéban aláírt békeszerződés volt, mely hivatalossá tette a történelmi Magyarország megszűnését.