A trianoni békeszerződés értelmében Magyarország kénytelen volt megszüntetni az általános hadkötelezettséget, és minimális létszámúra csökkenteni hadseregét, ezzel az ország fegyveres védelem nélkül maradt. Ennek a korlátozásnak a megoldására hozták létre a speciális magyar intézményt, a leventemozgalmat, mely – hivatalosan a testnevelési törvénybe bújtatva – a katonai előképzést hivatott pótolni. A szervezetebe kezdetben azok a 12 és 21 év közötti fiúk kerültek, akik kimaradtak az iskolából, 1924-től pedig minden tanulmányát befejezett diák számára kötelezővé tették a leventeképzést. A testnevelés mellett nagy hangsúlyt fektettek a nemzeti szellemű nevelésre, és a keresztény vallás alapértékeinek átadására. Az oktatáshoz hasonlóan kiemelt jelentőséggel bíró leventemozgalom Biharban 1925 tavaszán bontott zászlót, Berettyóújfalu Járás Levente Egyesületének megalakulásával. A vármegye erőn felüli szervezőmunkájának köszönhetően – másfél éven belül a megye valamennyi községében jelen van – egy lendületes sikertörténetet produkálva 1927 őszére Bihar az országos mozgalom egyik zászlóshajójává nőtte ki magát. A gyors terjeszkedést és eredményeket a megye vezetősége, különösen dr. Fráter László hozzáállása indokolta, aki főszolgabírói, majd alispáni tisztségében a központi elvárásokat is felülmúló fanatizmussal hirdette Csonka-Bihar életképességének sikeres ifjúságpolitikájában rejlő zálogát, amihez alapvetően szükséges egy jól működő leventeintézmény. Ennek megfelelően, 1927. október 16-án került átadásra az ország első Leventeháza, mely országos visszhangot és elismerést váltott ki. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy az intézményt személyesen a kormányzó, vitéz nagybányai Horthy Miklós érkezett felavatni.